csendítés
csendítés főnév -t, (-ek), -e [ë, e], (népies, hangutánzó) csöndítés
Általában a csendít igével kifejezett cselekvés, ill. az ilyenkor keletkező hang. A szobából csendítés hallatszik. Milyen különös a hangja ilyenkor a csengőnek! (Gárdonyi Géza) || a. (népies) <Haláleset, temetés alkalmával> a lélekharang meghúzása, megszólaltatása, ill. az ilyenkor keletkező hang. Kezdjétek a csendítést! Kinek szól a csendítés? Nem hallotta a csendítést.
