csembaló
csembaló [ë] főnév -t, -ja (zene, történettudomány)
<A XVI–XVIII. században haszn.,> a zongorához hasonló régi, billentyűs hangszer, melynek húrjait madártoll szárából készített pendítő szerkezettel szólaltatták meg. A csembaló a mai zongora őse. || a. Ennek hangja. Elbűvölte a csembaló. || b. E hangszeren való játék; csembalózás. Csembalóra: a cs. technikai lehetőségeihez alkalmazva <írt zenemű>.
csembalós; csembalózik.
