cselő
cselő [e] mondatszó és főnév (tájszó)
I. mondatszó <Az igába fogott szarvasmarha terelésére.>
1. Jobbra; csálé, csá. Hajsz csákó! cselő csákó! után te is kajla! (Csokonai Vitéz Mihály) Kiált a kisbéres: „Cselő, csákó, cselő!” (Petőfi Sándor)
2. (ritka) Balra; csálé, csá.
II. főnév -t, -je [e] <Főleg határozóraggal, állandósult kapcsolatban> Cselőre áll a bajusza: bajuszának egyik fele le, másik fölfelé áll.
