cselleng
cselleng [e-e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen, [e, ë, ë]; -eni [e] v. -ni
1. (bizalmas) <Személy> céltalanul, unottan, meg-megállva jár-kel, ténfereg; lézeng. Egész nap az utcán cselleng. Csak egy-két ember cselleng ott. || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Ólálkodik. Mén Marót lányai hárman ott csellengtek A táborod körül. (Jókai Mór)
2. (tájszó) <Tárgy, rendsz. gyümölcs, termés> ritkásan, csak itt-ott található. A tőkéken alig cselleng egy-két fürt. Az almafákon csak itt-ott cselleng néhány alma.
Igekötős igék: elcselleng.
csellengés; csellengő.
