cselédség
cselédség [cselétség v. cseléccség] főnév -et, -e [ë, e] (1945 előtt)
1. Cselédeket tartó személy, család v. intézmény (pl. uradalom) cselédeinek összessége. Uradalmi cselédség. Az ispán szigorúan fogta a cselédséget. [A szobában] belső cselédség tartózkodik. (Jósika Miklós)
2. (ritka) A cseléd társadalmi állapota. A cselédség megalázó, embertelen állapotot jelentett. Megunta a cselédséget. Hiába akart, nem tudott szabadulni a cselédségtől.
