csel
csel [e] főnév -t, -ek, [ë v. e], -e [e]
Mások rászedésére, kárára v. veszedelmére kigondolt (és alkalmazott) ravasz ötlet, cselekedet, eljárás; fortély. Ármányos, fortélyos, gonosz, ravasz, szövevényes, veszedelmes csel; cselhez folyamodik; vmi cselen töri a fejét; rajtakapták a cselen; cselt sző vki ellen; cselt ® vet vkinek. || a. (régies) <Háborúban, fegyveres viaskodásban> az ellenség tőrbecsalására, legyőzésére alkalmazott ravasz, meglepetésszerű katonai művelet. Katonai csel. Csellel vették be a várat. Egy szoros útnál a spahiknak cselt vetettek Székely László katonái. (Jókai Mór) Vigyázzunk! – aggodalmaskodott Dobó – nehogy valami csel érjen bennünket! (Gárdonyi Géza) || b. (sport) Olyan mozdulat, amellyel vki ellenfelét félre akarja vezetni, igazi szándékáról el akarja terelni figyelmét. Cselt ® csinál; labdarúgó csel. Felsőtestével hirtelen balra dőlt, hogy ezzel a csellel kitérjen ellenfele elől. Egyik remek cselt a másik után csinálja. || c. <Sakkjátékban> olyan lépés, amellyel az egyik fél gyalogot áldoz abból a célból, hogy előnyös álláshoz, támadáshoz jusson. Elfogadott csel.
Szóösszetétel(ek): 1. cselmozdulat; cselút; 2. ellencsel; hadicsel; testcsel; vezércsel.
