csavarog
csavarog tárgyatlan ige -tam, ..rgott, -jon
1. (bizalmas, rosszalló) Csintalanságból v. időtöltésből, határozott cél nélkül, viszonylag hosszabb ideig ide-oda jár-kel; csatangol, kószál. Egész délutánokon csavarog ez a haszontalan kölyök. A kutyájuk folyton csavarog. Mindig is szeretett az erdőben csavarogni. || a. (bizalmas, rosszalló) <Otthon és biztos megélhetés híján, azt keresve v. nyugtalan természetétől hajtva> állandóan cserélgeti tartózkodási helyét, utcáról utcára, egyik faluból, városból a másikba megy, vándorol. Tán jobb volna … | csavarogni világba’, | hálni réten, határba’, | vándorcigány módjára. (Babits Mihály) Nagyságos úr, kérem, nem volt szállásunk, csavarogtunk én és a feleségem is, és itt annyi tégla volt, és csináltunk egy kis kunyhót. (Gelléri Andor Endre)
2. (ritka, költői) Girbe-görbe, tekervényes úton megy, ill. menekül. Dalma … a seregek közepett … Jóval előbbre futott, s csavarogva kerülte halálát. (Vörösmarty Mihály) „Csavaroghatsz, róka, csavaroghatsz!” – monda [Lajos], „Követünk száguldó paripákkal nyomba.” (Arany János) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) <Folyó> kanyarogva folyik. Náddal s szőke füzekkel Borzas partai közt csavarog szilaj árja Kaposnak. (Vörösmarty Mihály) A Tatráng vize ezüstkéken csavarog a csendes falvak alatt. (Jókai Mór)
3. (irodalmi nyelvben) <Kígyó> testét csavarmenethez hasonló gyűrűkbe tekergeti. [Az óriáskígyó] egy pillanatig kínos tekergéssel csavargott az égő sudar körül. (Jókai Mór)
Igekötős igék: becsavarog; elcsavarog.
