csavar [2]
csavar [2] főnév -t, -ok, -ja
1. Fémből v. más szilárd anyagból készült, orsó v. ritk. kúp alakú test, palástján menetesen körülfutó rovátkával; hozzáillő lyukba v. anyába csavarva szerkezeti elemek összekötésére, kapcsolására alkalmas. Állító, ® anyáscsavar; bal menetű, bordás, csuklós, félgömbölyű, feszítő, hegyes, hornyos fejű, igazító, jobb menetű, lapos fejű, mozgatható, recézett fejű, süllyesztett, szárnyas, vég nélküli csavar; megereszti, meghúzza, meglazítja, tágítja a csavart; csavarral összehúz, rögzít, szabályoz vmit. A munkás, ki ma csavart csinál, Végső napjáig amellett marad. (Madách Imre) Zsebébe nyúl, elővesz egy csomó csavart, drótokat. (Babits Mihály) || a. Finom csavarmenettel ellátott, ehhez hasonló olyan alkatrész, amely elmozdítható műszer v. géprész pontos beállítására v. rögzítésére való. A mikroszkóp csavarja. A csavarral beigazította a forgácsolási szöget. || b. (fizika) Egyszerű gép, amelyen az erő úgy aránylik a teherhez, mint egy csavarmenet magassága aránylik a csavarorsó kerületéhez. A csavar segítségével terhet kis erőkifejtéssel emelhetünk. || c. A csavarorsó a csavaranyával együtt, ill. ritk. maga a csavaranya.
2. (hajózás) Hajócsavar; || a. (repülés) Légcsavar; propeller.
3. (sport) A labda továbbításának az a módja, melyben a játékos hirtelen csavaró mozdulattal dobja, továbbítja a labdát. Remek csavarral juttatja a hálóba a labdát.
4. (átvitt értelemben) <Vmely működő egészben> kisebb, de fontos, hasznos rész. Mi is egy csavar vagyunk az építésben. Nem akarok csavar lenni egy gépezetben. (Herczeg Ferenc)
Szóösszetétel(ek): 1. csavaragy; csavaralátét; csavaráru; csavarbiztosító; csavarcsiszoló; csavarfogó; csavargép; csavargyár; csavarhajtás; csavarjárat; csavarkerék; csavarkötés; csavarmetszés; csavarnyak; csavarmozgás; csavarprés; csavarrugó; csavarszárny; csavarszeg; csavarszerkezet; csavartengely; csavartok; 2. anyacsavar; facsavar; feszítőcsavar; hajócsavar; hajtócsavar; hímcsavar; hüvelykcsavar; légcsavar; szorítócsavar.
csavaroz.
