csavar [1]
csavar [1] ige -t, -jon
1. tárgyas <Testrészt, kül. végtagot, rögzített tárgyat, alkatrészt, egyéb dolgot> hossztengelye körül egy irányban némi erőfeszítéssel úgy mozgat, hogy az kisebb-nagyobb mértékben elfordul. Balra, jobbra csavar vmit. Csavard még egy kicsit azt a vesszőt, mindjárt leválik az ágról. || a. tárgyas <Mosás után, ill. közben nedves ruhaneműt> két végénél megfogva, hossztengelye körül két, egymással ellenkező irányban úgy mozgat, hogy belőle a vizet kiszorítja; facsar. Csavard erősebben azt a vizes lepedőt. || b. tárgyas <Vmely szilárd pont v. tengely körül forgatható tárgyat> némi erőfeszítéssel a szilárd pont körül egy síkban folyamatosan elfordít. Jobbra csavarja a kormányrudat. Ne csavard visszafelé a villanykapcsolót! || c. tárgyatlan (rendsz. -t ragos mértékhatározóval) Csavar vmin: testrészt, rögzített tárgyat hossztengelye v. egy szilárd pont körül bizonyos számú mozdulattal v. bizonyos mértékig elfordít. Egyet, kettőt, nagyot csavar vmin; csavar (egyet) az ® adóprésen. Olyat csavart a karomon, hogy felordítottam. Csavart egyet a villanykapcsolón. Elkapja … a kormányrudat, és … olyant csavar rajta, hogy egyszerre rézsút áll a vízben a hajó. (Tömörkény István) || d. tárgyas Pödör. A bajuszát hegyesre csavarta fekete viasszal. (Gárdonyi Géza) || e. tárgyas (átvitt értelemben) Csavarja az orrát vmi: a) vmely kellemetlen, rossz szag v. nátha, sírás szúró, fintorra késztető érzést kelt benne; a szalmiákszesz, a torma csavarja az orrát. Második fogásul hozott reszelt tormát: Hogy csak úgy csavarta embernek az orrát. (Jókai Mór) b) (átvitt értelemben, iskolai) vmi bántja, kellemetlen neki.
2. tárgyas Vmibe csavar: <csavarmenetes tárgyat> vmely szilárd testbe forgatva beerősít. A csavart, srófot a deszkába csavarja. Kallantyút csavar az ajtóba. || a. tárgyas <Ruhaneműt, fonalat> vmire v. vmi köré teker. Orsóra fonalat csavar. Nyakunk köré sált csavartunk, fejünkbe kötött sapkát húztunk. (Kuncz Aladár) || b. Vmit vmibe csavar: vmi köré szövetfélét, papirost teker, és azzal teljesen betakarja. Sérült ujját kötésbe csavarja. Kapcába csavarta a lábát. Nyakát gyapjas nagykendőbe csavarta. (Mikszáth Kálmán) Saját utasításai szerint fűszereztette a bort, … és hozta nagy szalvétába csavarva. (Babits Mihály)
3. tárgyas (népies) <Hajlítható, szálas anyagból> ujjaival v. két kezével forgatva készít vmit; sodor. Cigarettát csavar; szalmából, csuhéból gúzst csavar; kötelet csavar.
4. tárgyas (játék, sport) <Golyót, labdát, tekét játékos> úgy továbbít, hogy az indulás pillanatában csavaró kéz- v. lábmozdulattal forgó mozgásra készteti, s ezzel a haladás egyenes irányától eltéríti. A golyót csavarta, s vándlizva kilencet ütött. A csatár a labdát a hálóba, a kapuba csavarta. || a. tárgyas (sport) Vhova csavar: <szél a levegőben szálló labdát> más irányba fordítva vhova (el)viszi. A szél a labdát a kapuba csavarta.
5. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Másra csavar: <kijelentést, megnyilatkozást> más értelműre fordít; elcsavar. Immár, jó barátom, szavaim meghalljad, Azoknak értelmét másra se csavarjad. (Arany János)
Igekötős igék: átcsavar; becsavar; belecsavar; elcsavar; felcsavar; félrecsavar; hátracsavar; helyrecsavar; kicsavar; körülcsavar; lecsavar; megcsavar; odacsavar; összecsavar; rácsavar; széjjelcsavar; szétcsavar; visszacsavar.
Szóösszetétel(ek): csűr-csavar.
csavarható; csavaró; csavartat.
