csattog
csattog ige -tam, -ott, -jon (hangutánzó)
1. tárgyatlan Ismételten, erőteljesen csattan (1–2). Csattog a csizma a kövezeten; csattog a fejsze; csattognak a vadállat fogai; csattog a kalapács az üllőn; csattog a kard; csattog a papucs a padlón; csattognak a madár szárnyai; csattognak a tenyerek: tapsolnak; csattognak fején az ütések. Zengett az ég szörnyen, csattogott, villámlott. (Arany János) Lobog a műhelyekben a láng, csattog a pöröly. (Tömörkény István) Rajta, mint vidám favágók; már csattog a fejsze! (Babits Mihály)
2. tárgyatlan <Gép, gépalkatrész működés közben> sorozatosan ritmikus, erős, szaggatott, csattanásszerű hangot ad; zakatol. Csattognak a gépek, a kerekek. || a. tárgyatlan <Zászló, ruha, kelme> összecsavarodva, majd hirtelen kibomolva az előbbihez hasonló hangot ad. Csattog az abrosz, amikor rázzák; csattog a zászló a szélben. || b. tárgyatlan (ritka) <Fog a hidegtől> összeverődik. Hah, még itt is fázom, fázom, Szinte csattog a fogam. (Petőfi Sándor)
3. tárgyatlan és tárgyas (költői) <Fülemüle, néha más madár> jellegzetes, meg-megszakadó hangon énekel. Egy gyönge csalogány Csattogja gyász zenéjét, A cserje vad bogán. (Vörösmarty Mihály) Rejtezve csattog A csalogány. (Bajza József) Csattoghattak már a rodostói fülemülék. (Móra Ferenc)
4. tárgyatlan (ritka, bizalmas) <Nő> hangosan pörlekedik. Ne csattogj már annyit! Jött-ment, csattogott a fehér kötényes, jól és szépen megtermett almáshegyi papné. (Tolnai Lajos)
csattogó.
