csattan
csattan tárgyatlan ige -t, -jon, (ritka) csattanik (hangutánzó)
1. <Szilárd v. rugalmas, hajlékony tárgy, test vmivel összeütközve, vmihez hozzácsapódva, ill. az ilyen módon történő mozgás, mozdulat> rövid, éles hangot idéz elő. Vmi csattan (vmin); rajta v. az ő hátán csattan az ® ostor. A két kard szikrázva csattan. Az ostor csattan a lábán. A pofon csattan (az arcán). Arcul csapja, szintugy csattan. (Arany János) Kinyitotta a széles almáriomot, hogy annak ajtaja csak úgy csattant. (Tolnai Lajos) Egy-egy golyó csattan előtte-mögötte a falba. (Gárdonyi Géza) || a. <Ostor> a levegőbe suhintva s hirtelen visszarántva ilyen hangot ad. || b. Vmi csattan vmire: vmely, rendsz. szélesebb felületű tárgy, test vmire csapódva, ill. az ilyen módon történő mozgás, mozdulat ilyen hangot idéz elő. Tenyere az arcára, hátára csattan. Pofon csattan az ábrázatára. András kocsisra olyan pofon csattant, hogy két ölet repült a kalapja. (Gárdonyi Géza) Lovak patája csattan a kövekre. (Kosztolányi Dezső) || c. (ritka) Csattan a csók: erősen cuppan. Annabáli csók is csattan … az éjben. (Juhász Gyula) || d. <Záró szerkezet bezáródáskor> ilyen hangot ad. Csattan a závár.
2. <Természeti jelenség v. vmely levegőt hasító tárgy, ill. az ezt előidéző szerkezet> élesen dörren. Csattan a villám, az ég; csattan a fegyver, a lövedék. Szél jön; csattan az ég; porban a puszta vidék. (Babits Mihály) Csattan a menny és megvillan, | elvtársaim: a kaszaél. (József Attila) || a. (-t ragos mértékhatározóval, alany nélkül) A közelben villámlik, s élesen mennydörög. Nagyot csattan. Felhő huzódott össze, dördűl, Csattanik, és zuhog, omlik a viz. (Vörösmarty Mihály)
3. <Emberi hang> élesen, rendsz. kellemetlenül, sértően hangzik. Csattan a hangja a méregtől. Ily hangon ez a nő csattanva üvölte. (Arany János)
4. (átvitt értelemben) <Válasz, felelet> szellemes találó voltával meghökkent, zavarba hoz; pontosan célba talál. A heves szócsatában visszavágott, csak úgy csattant. Úgy akart neki visszavágni, hogy az igazán csattanjon. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: becsattan; elcsattan; felcsattan; kicsattan; lecsattan; megcsattan; odacsattan; összecsattan; visszacsattan.
