csatló
csatló főnév -t, -ja
1. (népies) Faág v. karó, mellyel a szekérre rakott teher összetartó láncát megfeszítik.
2. (népies) Vaspálca, mely a szekér felhércének végét a tengely végével összeköti.
3. (népies) A szilaj ló száját feszítő kantárszíj.
4. (villamosság) Szigetelt villamos vezeték meghosszabbítására és összekötésére haszn., dugóból és aljzatból álló csatlakozó.
5. (zene) <Orgonában> az a berendezés, amellyel 2–4 billentyűzet összekapcsolható.
6. (elavult) <Hintón> a szolga állóhelye. Aranyos hintónak se szeri, se száma … Rakva olasz néppel merevűl, bak, csatló. (Arany János)
7. (vasútügy) Acélrúd, amely a mozdony meghajtott kerekeit a vonó erő fokozása végett összekapcsolja.
Szóösszetétel(ek): csatlófa; csatlógerenda; csatlóhorog; csatlókapocs; csatlókötél; csatlóöv; csatlópánt; csatlórúd; csatlószeg; csatlószíj; csatlótengely; csatlóvas.
