csatara
csatara főnév ..rát, ..rája (főleg egyes számban) (népies)
1. Hangos, szapora beszéd (ritk. állati hangok) előidézte, rendsz. rövid ideig tartó lárma, zaj. Ne csinálj olyan nagy csatarát! Nagy csatarával csörtettek elejbök az ugató juhászkutyák. (Mikszáth Kálmán) || a. Élénk beszélgetés, hangos csevegés, terefere. Összejöttek az asszonyok, volt nagy csatara. || b. Élénk, szapora, pergő v. alig érthető (gyermeki) beszéd; hadarás. Hagyd abba már ezt a csatarát!
2. Zajos veszekedés, civódás; pörpatvar, csetepaté. Elég csatara lesz a várban … (Kemény Zsigmond)
