csata
csata főnév csatát, csatája
1. Két ellenséges seregnek olyan összecsapása, amelynek a háború menetére jelentős hatása van; nagyobb ütközet. Döntő, gyilkos, heves, nyílt, tengeri, véres, vesztett csata; a sztálingrádi, a verduni csata; csatába indul, megy, vonul; nyílt csatába bocsátkozik az ellenséggel; (költői) csatára kel v. ® száll; ® elfogadja a csatát; csatát nyer; csatát ® próbál; csatát veszít v. veszt. Nyugosznak ők, a hősfiak, Dúló csaták után. (Bajza József) Négy hosszú nap csatáztunk Rettentő vad csatát. (Petőfi Sándor) Keveházán, Tárnok vize mentén | A nagy csata megvolt. (Arany János)
2. (választékos) Tettleges összecsapás, verekedés <emberek csoportjai között>; nagyobb csetepaté. A tüntetők és a rendőrök közt csata fejlődött ki. Bírósági tárgyalás lett a kocsmai csata vége.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Szócsata, heves vitatkozás. Nagy csata után végül mégis megegyeztek.
4. (átvitt értelemben) Politikai rendszerek, irányok, pártok, érdekcsoportok összecsapása. Parlamenti csata. A kapitalizmus csatát vesztett. A párt csatát nyert. A politikai jogokat bíró politikai rétegek az új gazdasági világversenyben hamar elvesztették volna a csatát, ha nincs az a rendszer, amely életüket félszázaddal meghosszabbította. (Móricz Zsigmond) || a. Vmely cél érdekében indított szervezett v. egyéni küzdelem. Megindult a csata a többtermelésért. Csatára szálltam szent eszmék után. (Madách Imre)
5. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Heves lelki küzdelem. Szenvedélyes csata dúlt szívében. Az indulatok sokféle csatáit | … sziveik dobogása jelenti. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. csatahely; csatainduló; csatajel; csatajelenet; csatamén; csataparipa; csatarepülő; csatasík; csataterv; 2. anyagcsata; kártyacsata; széncsata; szócsata.
