csapás [2]
csapás [2] főnév -t, -ok, -a
1. (népies) Út, ösvény, amelyet a mezőn v. az erdőn tapos(ott), tör(t) az ember v. az állat. Keskeny, széles csapás. Menjünk ezen a csapáson! A távolban kecskéket hajtó fiút pillantott meg a „csapáson”. (Mikszáth Kálmán) || a. (halászat) Út, amelyet a halászok <a nádasban a csónaknak> vágnak.
2. (átvitt értelemben, ritka) Vmely szellemi irány, módszer; gondolatmenet. A régi csapáson halad; új csapásokon indul, halad; új csapást vág. Nem azon a csapáson járt az ő esze, melyen az öregeké. (Tolnai Lajos)
Szóösszetétel(ek): kerékcsapás; marhacsapás; szarvascsapás; vadcsapás.
csapásnyi; csapásos.
