cím
cím főnév -et, -e [ë, e]
1. Vmely szellemi alkotásnak rendsz. rövid megjelölése, mely más alkotásoktól megkülönbözteti s gyak. tartalmára is utal. Rövid, sokatmondó, találó cím; ® koholt cím; a könyv, az opera címe. A mű címét, nem szerzője nevét figyeltem. (Szabó Lőrinc) || a. Könyv kisebb fejezeteinek, újság, folyóirat cikkeinek, tanulmányainak élén a tartalomra utaló felirat. Az újság vastag betűs címmel közölte. A címeket mind el kellett olvasnia, egyet sem volt szabad kihagynia, még a legkisebb hírecske címét sem. (Móricz Zsigmond)
2. A tartózkodási helyet megjelölő adatok (helynév, utca, házszám, esetleg emelet, ajtó) összessége. Add meg a címedet! Három rokonom is él Pesten, akinek a címe itt van feljegyezve. (Krúdy Gyula) Baráti összeköttetésbe került három gazdag úriemberrel, akiknek címét … gondosan fölírta. (Hunyady Sándor) || a. Postai küldeményre írott s a kézbesítéshez szükséges irányító megjelölés. Kovács Ferencnek, Nagy János címén: az ideiglenesen N. J.-nál elérhető K. F. részére; távirati cím: táviratozáskor haszn. rövidített c.
3. <Hivatalos v. kereskedelmi levelezésben a megszólítás egyszerűsítésére> az, akihez írunk, a címzett. Tisztelt cím; felhívom címet, hogy …
4. A hivatali rang, ill. ennek megjelölése. Címeket v. vmilyen címet ® osztogat; a tanácsosi cím; vkinek megadja a helyes címet. Az életet, ím megjártam … Ada címet, bár nem kértem, S több a hírnév, mint az érdem. (Arany János) || a. (történettudomány) A hivatali rangra, társadalmilag kiváltságos helyzetre utaló s a név előtt haszn. jelző (pl. méltóságos, nagyságos stb.). „Polgáron” kívül nincs cím egyéb. (Madách Imre) A király hadából való, s nagyságos címet visel. (Gárdonyi Géza) || b. (történettudomány) <A kiegyezés utáni hivatalnoki karban> javadalommal, fizetéssel nem járó rang. Titkári címmel felruházott segédtitkár; cím és ® jelleg; címmel és jelleggel felruház vkit: magasabb hivatali címet és hatáskört ad neki. || c. (történettudomány) Vmely főnemesi, nemesi rang. Bárói cím.
5. Társadalmi kitüntetést, megbecsülést kifejező megkülönböztető hivatalos megjelölés. A Magyar Népköztársaság érdemes művésze címet kapta. [A Népköztársaság Elnöki Tanácsa] adományozza az országgyűlés által alapított rendjeleket és címeket, valamint hozzájárul külföldi rendjelek és címek viseléséhez. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. (sport) A győztes versenyzőnek v. versenyző csapatnak (kiemelkedő teljesítményéért) járó megjelölés. Megszerezte a bajnoki címet.
6. (pénzügy) <Költségvetésben> az alcímek összefoglaló kerete, egysége.
7. (rendsz. csak -n ragos határozói alakban) (átvitt értelemben) Vmely jogigény törvényesen megjelölhető alakja; jogcím. Milyen címen utalták ki? Elemi kár címén kérte adójának mérséklését. [A föld] valószínűleg elévülés [= tulajdonjog elévülése] címén került harminc év múlva a nevükre. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, kissé rosszalló) Jogcímként feltüntetett, rendsz. alaptalan indokolás; ürügy. Különböző címeken pénzt kért. [A jobbágyság] viselte az adó terhét, sokféle címen. (Jókai Mór) Egyik helyről a másikra kergették azon a címen, hogy peches gibic. (Mikszáth Kálmán)
8. (névutószerűen) Címen, címén: fejében, gyanánt, -ként; mint … Államsegély címén folyósították az összeget. Valami kofa … napszámosoknak süt burgonyát s oszt [= árul] spiritust, pálinka címen. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. címadás; címadományozás; címírás; címváltozás; 2. alcím; főcím; jogcím; lakáscím; lakcím; lapcím; levélcím; postacím; sürgönycím; szalagcím.
címes; címtelen; című.
