curukk
curukk mondatszó (népies)
1. <Lovat, ritk. más igás állatot hőkölésre, farolásra ösztökélve, nógatásként:> vissza! hátra! Rángatta a gyeplőt, curukk! Curukk. E német szót a hintós kocsisok révén tanulhatta el a nép. (Arany János)
2. (durva v. tréfás) <Emberhez szólva:> vissza! Curukk emberek! Menjünk hátrább. Az ajtóban állt egy mérges fegyveres, … rárivall keményen: „Curukk!” (Jókai Mór)
