cula
cula főnév culát, culája (tájszó)
1. Szedett-vedett, ringy-rongy ruhanemű. || a. Szennyes ruha, fehérnemű. || b. Batyu, motyó. Messziről jöhetnek, mert mögöttük a nyereg culával van megrakva. (Gárdonyi Géza)
2. Züllött, kétes erkölcsű nő; szerető, lotyó, ringyó. Didergett a cula, majd hogy meg nem fagyott. (Csokonai Vitéz Mihály) [A leányodat] nem veszi el a fiam. – Úgy-e? tehát legyen culája? (Kemény Zsigmond)
3. (bizalmas, rosszalló) Fejlődésben levő leánygyermek. Te vén cula, vigyázz apróbb testvéreidre! A konyhában magam … főztem, hogy legyen ezeknek a culáknak mit enni. (Jókai Mór)
