coki
coki mondatszó (népies)
1. <Kutyát kergető haragos, indulatos szóként.> Coki haza! – dörmögé a sírásó, s valami nyomatékos okkal oldalba hajítván az ebet, az vonítva szaladt haza. (Jókai Mór) || a. (népies) <Erősen ugató kutya csitítására:> hallgass, kuss! Coki! – mordult a … kocsis az ebre, – gazdádat ugatod? (Vas Gereben) Coki te; a fene egye meg ezeket a kutyákat; de sokat tudnak lármázni. (Móricz Zsigmond)
2. (durva) <Személyt kiutasító, elkergető s indulatosságot, felháborodást kifejező szóként:> takarodj(atok) innen! Coki, gazember! elkotródj hamar! (Arany János–Shakespeare-fordítás) Mit akartok itten! Coki bundás [= bundába öltözött betlehemes]. (Gárdonyi Géza) || a. (durva) Állj odébb, félre innen! A cimbora egy lépést tett a konyhaajtó felé; termetes tiszttartóné asszonyom azonban gyorsan útját állta, s félrelökte onnan: – Coki kurta! (Jókai Mór) || b. (durva) <Indulatos tiltásként, tiltakozásként:> ne nyúlj hozzá! ne nyúlj hozzám! Ha Károly el talál menni: coki rokon, itt minden az enyém. (Tolnai Lajos) Coki! – kiáltotta fojtva az asszony, s minden erejét összeszedte, hogy kiszabadítsa magát [az öleléséből]. (Móricz Zsigmond) –b1 <-nak, -nek ragos névszóval, névmással v. neki határozószóval:> tilos (vmit megtenni) a szóban forgó személynek. Bizony, jövőre másképp kell csinálni,… coki a parasztnak. (Móricz Zsigmond) Ha a kínai császár jön ide, annak is coki! (Gárdonyi Géza) || c. (durva) <Emberhez, sértő hangú elhallgattatás kifejezésére:> hallgass! kuss! || d. (durva) <Erős felindulás, bosszús kitörés szavaként.> Szelim! És ez … prédikál nekünk hazafiságról! Coki pogány, az apád dicsőségét! (Gárdonyi Géza)
3. (ritka) <Lovat, személyt kifelé hajtó szóként, főleg verses népköltési termékekben.> Coki tavalyi csikó, | benn maradt az ideji. (népköltés) Coki, édes lovam. (népköltés) || a. <Gyermekjátékban, a körön belül táncoló pár kiküldésére, kikergetésére.> Coki, kormos, ki vele! (népköltés)
