co
co mondatszó
1. <Ló, ritkán kutya v. más négylábú háziállat nógatására, indítására.> Co, Rózsi [lovam], mint tőled telik! (Arany János–Burns-fordítás) Valami fehérlett még az ajtóban. Gyuri azt vélte, hogy az is kutya, … rákiáltott: – Co te ronda! (Gárdonyi Géza) –11 <A fel, ritkábban az el, tovább v. más irányt jelölő határozószóval kapcs.> Co fel! édes deresem, A rózsámat keresem. (népköltés) Lova … Egyszer csak megáll s nem megy se té, se tova; | „Co fel, sárga, co fel!” biztatja hiába. (Arany János)
2. (ritka, durva) <Emberhez szólva:> indulj! rajta! gyerünk v. takarodj! Co fel, gubás! … hozz vizet a puttonyban. (Jókai Mór) Co te kölyök! – susogta, – nem állanál hátrább … (Gárdonyi Géza)
