civil
civil melléknév és főnév (néha gúnyos)
I. melléknév
1. A hadsereg kötelékébe nem tartozó; polgári. Civil bagázs ¬; civil egyén, személy.
2. (bizalmas) Vmely, rendsz. egyenruhát viselő szervezethez nem tartozó <személy>. Nem vasutas volt, hanem valami civil ember.
3. Civil (főleg I. 1, ritk. 2) személyre jellemző, vele kapcs., általa viselt, gyak. megkülönböztetésül attól, ami katonai; polgári, magán. Civil élet, gondolkozás, ruha, sapka.
II. főnév -t, -ek [ë], -e [e] v. -je [e]
1. Civil (I. 1, 2) ember. Mit keresnek itt civilek? Hivatkozott a katonai hatóságokra. Ő végre is katona, nem civil. (Kuncz Aladár) Mihelyt a múltról volt szó, városi életről, civilekről: Vaszilij hadnagy elhallgatott. (Karinthy Frigyes) || a. (sport, tréfás) Civil a pályán!: a játékban részt nem vevő, idegen személy van a játéktéren.
2. Polgári ruha <szemben az egyenruhával>. Civilben jár. Civilbe öltözött katonatiszt módjára kellő merevséggel meghajtotta magát. (Krúdy Gyula) Szürke lüszter civiljébe öltözködött. Szomorú volt, nem katonás. (Kosztolányi Dezső)
3. Civilben: a) magánéletben. Mi vagy te civilben? b) (régies, rendsz. tréfás) mint nem hivatásos, mint magánember. Civilben régészettel is foglalkozik.
civiles.
