cinege
cinege [ë-e] főnév ..gét, ..géje [e] cinke [e]
1. Széncinege (Parus maior). Gyülemlik a holló, varjú kavarogva. | A cinege fázik a tüskebokorba. (Vajda János) Tán cinegét tartogat a süvege alatt, hogy nem meri megemelni? (Móra Ferenc) || a. (állattan) A cinegék: kis testű, rendkívül mozgékony, rövid, hegyes csőrű, rovarokkal, petékkel, bábokkal és olajos magvakkal táplálkozó madarak családja (Paridae).
2. jelzői használat(ban) (ritka) Vékony, fürge <ember>. Cinege ember.
Szólás(ok): (tréfás) Cinkét v. ritk. cinegét fog az orra: vörös lesz az orra a hidegtől.
Szóösszetétel(ek): függőcinege; széncinege.
