címke
címke [e] főnév címkét, címkéje [e]
1. Az árura v. az áru burkolatára erősített, ill. ragasztható s az áru nevét és egyéb adatait feltüntető (kis) papírlap v. papírdarab. Színes címke volt a borosüvegen. Leveszi a dobozról a címkét.
2. Könyv, füzet fedőlapjára ragasztható v. ragasztott, többnyire négyszög alakú kis papírlap, amelyre a könyv, füzet címét, rendeltetését és tulajdonosának nevét írják fel. Ráragasztja a címkét a bekötött füzetre.
3. Postán feladott újságra v. folyóiratra ragasztott s a címzést (2) feltüntető kis cédula; címszalag.
4. Vmely szálló nevét és címét (2) feltüntető színes kis papírlap, amelyet az ott megszállók bőröndjére ragasztanak. Mutatós bőröndök voltak, teleragasztva a külföldi szállók tarka címkéivel. (Kosztolányi Dezső)
5. (átvitt értelemben) Álcázó, megtévesztő megjelölés. A reakciós egyesület demokratikus címkével leplezte működését.
címkés; címkétlen.
