címer [1]
címer [1] [ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Meghatározott színekből és alakokból alkotott ábra, kép, gyak. pajzs alakú keretben <vmely közösség ismertető, megkülönböztető (hivatalos) jelvényeként>. ® Beszélő címer; családi, kis, lovagi, nagy, nemesi, nemzeti, nemzetségi, országos címer; az állam, az egyesület, a megye, a társulat, a város címere; a címer palástja ¬; címert adományoz; magyar címert fest a zászlóra; címert véset a pecsétgyűrűjébe; (történettudomány) megfordítják a (nemesi) címert: <a család férfiága kihalásának jeleként> fejjel lefelé fordítják a címerpajzsot a templomban v. a kripta felett. A részt vevő országok lobogóival és címereivel díszítették a teret. Meg van fordítva már az ősi címer, Kihalt végső tagjában a család. (Tompa Mihály) Fejedelmi címer volt az óarany gyűrűbe vésve. (Krúdy Gyula) || a. (régies) <Vmely foglalkozás, üzlet> jelvénye; cégér, cégtábla. || b. Jelkép, ismertetőjel. Amerikából jöttem, mesterségem címere … : <egyik gyermekjáték mondókájában a játszó e szavak kíséretében bemutatja vmely foglalkozás jellemző mozdulatait s megnevezi e foglalatosság nevének kezdőbetűit, a többieknek ebből kell kitalálniuk, hogy mire gondolt>.
2. (átvitt értelemben, népies, régies) Akasztófa címere: akasztófáravaló, gazember. Ki volt az a felkötni való akasztófa címere …? (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, népies, régies) Falu címere: az, aki szégyent hoz a falura. Kapni elég falu címerét, akitől örül a község, ha megszabadult. (Jókai Mór)
3. (vadászat, régies) Szarvas, őz agancsa. A hímszarvas … hatalmas címerét hátára vetve … rohan. (Vas Gereben)
4. (népies) <Némely növényen> bugás v. füzéres, porzós virágzat. A nád címere. A kukorica kihányta már címerét.
Szóösszetétel(ek): címeradományozás; címerdísz; címerfestő; címerhasználat; címerkönyv; címermező; címerterem; címertörés.
