cenk
cenk [ë v. e] főnév -et, -je [ë, e] (elavult, irodalmi nyelvben)
Hitvány, semmirekellő ember. Kupádat … Fogd fel gyermek, és kövesd apádat. | Mert apád én kétszer is lehetnék, És ha ittam, az nincs cenkekért. (Vörösmarty Mihály) Esküdtem, mert gyáva valék: utálatos És megvetésre méltó gyáva cenk. (Jókai Mór) A Siker … Nyomában cenkek … | Ezekkel együtt? Nem, nem. Köszönöm. (Ady Endre)
