bogyó
bogyó főnév -t, -ja
1. Vékony héjú, rendsz. több magvú, húsos v. leveses, többnyire gömbölyű termés. Fekete, piros, sárga bogyó. Bogyót gyűjt, szed. Így növénk együtt … Mint egy kocsányon termett pár bogyó. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Vidáman himbálódzik az ágakon a piros bogyó. (Péterfy Jenő) Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról | és elgurul, akár a brilliáns. (Kosztolányi Dezső) || a. Külsőleg ehhez hasonló csonthéjas magvú termés. A galagonya, a kökény bogyója.
2. (átvitt értelemben, népies, tréfás) Bogyó (1) alakú állati ürülék. A juh, kecske, nyúl bogyója.
Szóösszetétel(ek): 1. bogyóevő; bogyófürt; bogyógyümölcs; bogyószerű; bogyótermő; 2. csipkebogyó; kecskebogyó; olajbogyó.
bogyózik.
