bizonyság
bizonyság főnév -ot, -a
1. (választékos) Bizonyíték, tanúság, tanújel vmely dolog igazságának, valóságának igazolására. Beszédes v. ékes bizonyság; kell-e több bizonyság? Bizonyságát adja vminek; bizonyságul előmutat vmit; hűsége bizonyságául. Íme, bizonyság isten előtt … (Arany János)
2. (régies) Tanú. Bizonyságul hív vkit vmire. Légy erre bizonyság! Halavány hold bús világa! | Te légy kínom bizonysága. (Csokonai Vitéz Mihály) Két parasztnak, mint bizonyságnak, hitet kellett volna tenni. (Vas Gereben) || a. Tanúvallomás. Bizonyságot tett vki ellen; bizonyságot ® tesz vmiről v. vmi mellett.
3. (régies) Bizonyosság. Nem tudom egész bizonysággal, hogy mikor öregedtem meg? (Jókai Mór) || a. (elavult) Igazság.
Szóösszetétel(ek): 1. bizonyságlevél; bizonyságtevés; bizonyságtevő; 2. tanúbizonyság.
