bizonyosság
bizonyosság főnév -ot, -ok, -a
Általában a bizonyos melléknévvel kifejezett sajátság, jelleg; vminek bizonyos volta.
1. Szilárd, biztos tudás, gyak. személyes meggyőződés arról, hogy vmi helytálló, igaz, a tényeknek megfelelő. Mindig élt bennem az a bizonyosság, hogy …; bizonyosságra jut vmiben; bizonyosságot szerez vmiről; bizonyosságot akarok ebben a kérdésben. Teljes bizonyossággal állít vmit. A feltevés bizonyossággá vált. Ejh, nekem a bizonyosság kell. (Mikszáth Kálmán)
2. Vminek, vmely dolog bekövetkezésének bizonyos (1), kétségtelen volta. A halál bizonyossága. Rank … ijesztő bizonyossággal lakol az ős bűnéért, ő, az ártatlan ivadék. (Ambrus Zoltán) || a. (filozófia) Az ítéletnek a gondolati szükségességből eredő érvényessége. Alanyi, tárgyi bizonyosság; a 2 × 2 = 4 bizonyossága; a matematikai tételek bizonyossága.
3. (jogtudomány) Jogi bizonyosság: a tényállás valószínűségének olyan foka, amelyet a bíróság már ténynek fogad el.
bizonyossági; bizonyosságú.
