becsmérel
becsmérel [ë-ë v. e-ë] tárgyas ige -t, -jen [ë]; -ni v. becsmérleni [e]
Becsmérel vmit: vminek az értékét szavaival kisebbíti; ócsárol. Más portékáját becsmérli. Ami nem az övé, azt szereti becsmérelni. Becsmérelte a vendéglátást. A tudományos munkák kelendőségét féltők … becsmérelnek minden jól kelő … könyvet. (Jósika Miklós) Nem akarom ezt a vendégszerető házat becsmérelni. (Herczeg Ferenc) || a. Becsmérel vkit: vkinek erkölcsi értékét, egyéniségét, érdemeit kisebbíti; gyaláz. Haragból, irigységből becsmérel vkit. Durva szavakkal becsmérelte. Mért hagyja a felséges nép magát Így becsmérelni …? (Madách Imre)
Igekötős igék: lebecsmérel.
becsmérelhető; becsmérelt.
