butaság
butaság főnév -ot, -a
Általában a buta melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot.
1. A buta ember észbeli állapota, gyarló szellemi képessége; lassú, tompa, nehézkes felfogás; ostobaság. (bizalmas, gúnyos) Lerí v. ordít róla a butaság; ® bőg belőle a butaság; butaságból tette; butaságára jellemző, hogy …
2. Ilyen emberre valló, jellemző buta gondolat, megnyilatkozás, cselekedet, dolog. Ez butaság! Butaság volna azt hinni. Mindenféle butaságot összefecsegett. Butaságot beszélsz. El ne kövess valami butaságot! Ne kérdezz mindenféle butaságot! || a. (választékos) Buta vélemények, hiedelmek, szokások, cselekedetek összessége. Az emberi butaság története tanulságos olvasmány. A tudomány … hozta mennyből földre az isteni Szikrát, ez oldott a butaság alól. (Berzsenyi Dániel) Ezt a törvényt néhány száz esztendő múlva az emberi butaság múzeumában külön üveg alatt fogják mutogatni. (Gárdonyi Géza)
3. Vkinek, vminek buta volta. Bosszantó ennek az embernek a butasága. Butaságánál csak pimaszsága nagyobb. Könnyű átlátni az állítás butaságát.
