büszkélkedik
büszkélkedik [ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
1. Büszkélkedik vmivel: büszke vmire (főként 1, 2), és ezt szavaival, magatartásával határozottan érezteti. Bizonyítványával, sikereivel büszkélkedik. Ezzel ugyan kár volt büszkélkednie. Volna-é jussom a magyar névvel büszkélkedni? (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Dicsekszik. Értetted …? Te bizonyosan jobban értesz latinul, mint mink. – Én értettem, – büszkélkedett Gergely. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vhol büszkélkedik: <tárgy> úgy van ott, hogy magára vonja a figyelmet, hogy lehetetlen észre nem venni. A puska is ott büszkélkedik … avas bőrtokban. (Gárdonyi Géza)
Szólás(ok): ld. toll.
Igekötős igék: elbüszkélkedik.
büszkélkedés; büszkélkedő.
