búskomorság
búskomorság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. A búskomor melléknévvel kifejezett tulajdonság, (lelki)állapot; vkinek, vminek ilyen volta; szinte betegesen kedvetlen, bánatos állapot; lelki melankólia. Búskomorságba esik. Mindig hajlott a búskomorságra. (Mikszáth Kálmán) Semmi külső, tárgyi oka nem volt a búskomorságának. (Karinthy Frigyes)
2. (orvostudomány, lélektan) Az az elmebaj, amely tartós, nagyfokú kedvetlenségben, a lelki működések gátoltságában, főleg az önbizalom csökkenésében nyilvánul meg; depresszió, melankólia. Már enyhül a beteg búskomorsága. Már régóta búskomorságban szenved.
búskomorsági.
