burkoló
burkoló melléknév és főnév
I. melléknév
1. (átvitt értelemben is) Általában olyan, aki, ami burkol. Az utcát burkoló munkások; a gyermeket kendőbe burkoló anya; indulatait udvarias szavakba burkoló ember.
2. Olyan, amivel burkolnak; burkolásra használt. A csomagot burkoló papír.
II. főnév -t, -ja
1. Útburkolat v. ritk. más burkolat készítésével foglalkozó munkás. Ezzel az úttesttel a burkolók holnap készen lesznek.
2. (nyomdászat) <Főleg értékesebb, drágább> könyv kötését védő, rendsz. színes nyomással, képpel, rajzzal díszített borító papír, amely egyben a vásárló közönség figyelmét is felhívja a könyvre.
Szóösszetétel(ek): burkolóanyag; burkolóháló; burkolólap; burkolólemez; burkolómunkás; burkolópapír; burkolótégla.
burkolójú; burkolós.
