burján
burján főnév -t, -ok, -ja (tájszó, irodalmi nyelvben)
<Gyorsan fejlődő és buján növő> gaz; gyom. Az udvart fölverte a burján. Elfúlad a legszebb vetés, a burjánok bészövik. (Csokonai Vitéz Mihály) Még a föld is összerendűlt, Hogy a kastély egybeomlott [= összeomlott], S most növeszt rá szánalomból Sűrü burjánt, kúszó loncot. (Tompa Mihály)
burjános.
