bunker
bunker [ë v. e] főnév -t, -ek [ë] v. -ok, -je [e] v. -ja
1. (katonaság) Betonból készült fedezék, kis erőd. Az ellenség bunkerjait elfoglalták.
2. (1945 után) Földbe ásott fedezék v. szűk árok, ahová légiriadó idején szoktak húzódni az emberek. Három órát töltöttek a bunkerben. || a. (1945 után) Általában légoltalmi pince, óvóhely. Idegen | egyenruhában, de nem idegen | szívvel … mondtad ki a szót, | … a pokoli bunkerben: – Költő! (Szabó Lőrinc)
3. (hajózás) <Kereskedelmi hajón> áruk elhelyezésére való hombár, v. szén, olaj tárolására haszn. raktár.
