bukti
bukti főnév -t, -ja (tréfás)
Általában bukás.
1. (gyermeknyelv) Földre esés, felbukás. Hoppá, egy kis bukti.
2. (átvitt értelemben, régies) Kudarc, bukás. Guildenstern s Rosencrantz … kaptak e szolgálaton: Egyik se nyomja lelkem: buktijok Önnön csuszás-mászásukból ered. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) <Iskolában> bukás (8). Majd lesz bukti, ha nem tanulsz.
3. (játék) <Szerencsejátékban> az az összeg, amelyet a vesztesnek be kell fizetnie a bankba, hogy tovább játszhassék. A jó úr kénytelen volt kifizetni a buktit. (Jókai Mór) Csutkás úr … egy vesztett játék után mosolyogva kifizetvén a buktit, összeszedé a krátyákat. (Mikszáth Kálmán) || a. (játék) <Kártyajátékban, ill. más társas- v. szerencsejátékban> elvesztett játszma. Én arról a „bukti”-ról beszélek, amit tegnap csináltam … kontra ultimó … És én meg-nyerem az ultimót! (Jókai Mór) || b. (játék, ritka) <Kártyajátékban, ill. más társas- v. szerencsejátékban> vesztes fél. Orronverősdit játszott Marival. Vente úr bukti lett, Mari pajkos volt. (Mikszáth Kálmán)
