bukott
bukott melléknév (-an)
Általában olyan, aki, ami elbukott, kibukott, lebukott v. megbukott.
1. (rendsz. határozóval) (kissé választékos) (Földre) esett. Az orrára bukott gyermek; az asztal alá bukott részeg vendég. || a. (rendsz. határozóval) (kissé választékos) Olyan <személy>, aki magasról, rendsz. fejjel lefelé esett, zuhant. Az állványról a mélybe bukott kőműves; a fedélzetről a vízbe bukott utas. || b. (rendsz. határozóval) (átvitt értelemben, költői) Hirtelen a látóhatár alá merült <égitest>. A hegy mögé bukott nap. Kacagjon a bukott Nap … (Ady Endre)
2. (rendsz. határozóval) Olyan <személy, dolog>, aki, amely hirtelen víz alá merül. A víz alá bukott úszó.
3. (átvitt értelemben) Olyan <személy v. személyek csoportja>, aki, amely hivatali állását, hatalmát, vezető szerepét elvesztette. Bukott főispán, kormány, nagyság. Ott élt csendesen, elhagyottan mint ahogy a bukott nagyságok szoktak. (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben) Küzdelemben vereséget szenvedett, legyőzött, alulmaradt <személy>. Bukott ellenfél, hős. || a. (átvitt értelemben) Olyan <személy, csoport>, aki, amely választáskor kisebbségben maradt. Bukott képviselőjelölt, párt.
5. (átvitt értelemben, választékos) Erkölcsileg elbukott, elzüllött <többnyire nő>. Bukott angyal ¬; bukott asszony. A színpadi társadalom megbélyegzi a bukott asszonyt. (Herczeg Ferenc) Azt kérdezte, láttam-e az utcán azokat a szerencsétlen, bukott nőket, akik rendőri engedéllyel adják el testüket. (Kosztolányi Dezső)
6. (átvitt értelemben, kereskedelem, 1945 előtt) Olyan <személy, cég stb.>, aki, amely csődbe jutott, tönkrement, vagyonát elvesztette. Bukott bank, bankár, kereskedő. Bukottnak nyilvánítja magát. Csiga … bukott ember lőn. (Vörösmarty Mihály)
7. (átvitt értelemben, játék) <Kártyában, hazárdjátékban> olyan, aki a bankot v. a játszmát elvesztette. Bukott bankos, felvevő, játékos. || a. Bukott játszma, parti: az a j., p., melyben a játékosnak nem sikerül teljesítenie a vállalt bemondást, v. elveszti a tétet.
8. (átvitt értelemben, film, színház) Olyan <személy v. mű>, aki, amely előadáskor a közönség előtt kudarcot vallott. Bukott darab, dráma, drámaíró, énekes, énekesnő, opera, operett, szerző. Szomorú nótát kornyikált Száz bukott operette bohóc. (Jókai Mór)
9. (átvitt értelemben, iskolai, bizalmas) Olyan <személy>, aki egy v. több tárgyból „elégtelen” osztályzatot kapott. Bukott diák, jelölt, tanuló, vizsgázó.
10. (átvitt értelemben, ritka, költői) Meg nem valósult, meghiúsult, kudarcot vallott <elvont dolog>. Bukott terv, ügy. Búm a teherrel súlyosbnak találom, Mellyel adós neki a bukott álom. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
Szóösszetétel(ek): vagyonbukott.
