bukolikus
bukolikus melléknév (-an) (irodalomtudomány)
1. (régies) A földművesek és a pásztorok egyszerű, nyugodt, idilli életét és a természet szépségét rajzoló <irodalmi mű>. Bukolikus v. pásztori költészet. Csokonai a bukolikus költészetet is művelte. || a. (irodalmi nyelvben) A falut, a természetet kedvelő; falusias, idilli. Bukolikus hajlam, hangulat.
2. A bukolikus költészetet művelő, ilyen műveket író <költő>.
