bukfenc
bukfenc [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. A test hosszában a fejen és a háton való átfordulás (előre v. hátra) vmilyen felületen. Bukfencet hány; bukfencet vet. Olyan birtok, hogy tíz bukfenccel át lehet érni, de a tizediknél már a szomszéd földjére huppan az ember. (Móra Ferenc) Ujjongva felsikoltott és három bukfencet vetett. (Karinthy Frigyes) || a. (sport) <Cirkuszban, tornamutatványokban> lendületes, nagy erővel történő elugrás után a test szélességi tengelye körüli átfordulás a levegőben; halálugrás. Az artista hatalmas bukfencet vetett a háló fölött. „No csak hitvány egy élet Az a komédia! … Szeretném látni egyszer, Mint hánysz bukfenceket.” (Petőfi Sándor) || b. Általában vkinek, vminek esés közben a szélességi tengelye körüli átfordulása a levegőben. A motorkerékpár bukfencet vetett, a rajta ülő pedig messze elrepült. Kivágta … a magas ablakon, hogy az ember messze elröpült, bukfenceket hányva a levegőben. (Jókai Mór) Bálint úr mindjárt az első összecsapásnál úgy kivetette a nyeregből, hogy a török bukfencet vetett a levegőben. (Gárdonyi Géza)
2. (repülés) Repülőgép átfordulása a gép szélességi tengelye körül fölfelé v. lefelé. A repülőgép bukfencet vetett a levegőben.
3. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) <Egyén> politikai elveinek, magatartásának homlokegyenest ellenkezőre való meglepetésszerű megváltoztatása. Egy bukfenccel átment a másik pártba.
Szólás(ok): (népies, tréfás) csak bukfencet lehet bele vetni: olyan rossz föld ez, hogy nem terem meg benne semmi.
Szóösszetétel(ek): bukfenchányás; bukfenchányó.
bukfences.
