bujkál
bujkál tárgyatlan ige -t, -jon
1. (néha rosszalló) Hol itt, hol ott rejtőzik, más-más rejtekhelyet keres és ott tartózkodik. Évekig kellett bujkálnia. A gyilkos sokáig bujkált. Megszökött a katonaságtól, s rokonainál bujkált. Réműl, sir, fut, bujkál a nép. (Kisfaludy Károly) Ha tisztességes szándékai vannak, mért bujkál késő éjszaka a sötétben? (Kuncz Aladár) || a. (átvitt értelemben) Sötétben bujkál: rossz, gonosz szándékát rejtegetve alattomos tevékenységet folytat; rosszban sántikál. Ez … soknak … hasznos; de vajon kinek? Annak, ki sötétben szeret bujkálni. (Széchenyi István) || b. (átvitt értelemben, bizalmas) <Tárgy> ismeretlen helyen van; lappang. Hol bujkál már az a ceruza, kesztyű, toll?
2. Rejtőzködve kóborol, bolyong, jár vhol. A lépcsőházban, a mellékutcákon bujkálnak. Napokig bujkált az árkos-bokros, ellenséges területen, mire átvergődött csapatához. Még aznap Kanyaró osztja hadát szélyel, | Út nélküli úton bújkál vele éjjel. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) <Személy> ismeretlen helyen jár-kel v. tartózkodik. Hol bujkál már az a gyerek? Hol bujkáltál, mért nem jöttél ebédelni?
3. <Természeti jelenség> időnként el-eltűnik, s újra elő-előbukkan. Bujkál a hold, a nap (a felhők, a fák közt v. mögött). Sás között bujkál az ér. Darabos felhők közt bujkál a hold fénye. (Arany János) Magamra húzom fürdőköpenyegemet … Fehér bolyhaiban még tengeri só íze, a sárga fövény illata bujkál. (Kuncz Aladár) || a. (átvitt értelemben) <Vkiben betegség v. vkin vmely alig érzékelhető jelenség> időnként v. hol itt, hol ott jelentkezik. Valami nyavalya, fájdalom bujkál benne. Az a gondolat, gyanú bujkál benne már napok óta, hogy … A szája körül mosoly bujkált. Szemében sunyi ravaszság bujkált. Száján valami alig látható … mosoly bujkált. (Kosztolányi Dezső)
4. <Vmely résen, szűk helyen> többször ki-be, ide-oda bújik. Az udvaron a szelíd aprójószág a kerítés lécei között bujkált. Az a tinó nagyon szeret a fák közt bujkálni.
5. (átvitt értelemben) Bujkál vki elől: vkit kerül. Az adós bujkál a hitelezője elől. Itt vagyok rég, nem bujkálok én barátaim elől. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. (átvitt értelemben) Bujkál vmi elől: vmi alól ki akar bújni, ki akarja magát vonni. Bujkál a büntetés, a kötelesség elől.
Igekötős igék: átbujkál; bebujkál; elbujkál; előbujkál; kibujkál.
bujkálás; bujkálgat; bujkáló.
