búcsúztató
búcsúztató [ú-ú v. ú-u] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy>, aki vkit búcsúztat. A diákokat búcsúztató igazgató; a halottat búcsúztató kántor, szónok. || a. Búcsúztatásra írt, búcsúztatáskor mondott, előadott. Búcsúztató beszéd, ének, vers. || b. Búcsúztatással kapcs. Búcsúztató ünnepség.
II. főnév -t, -ja
1. Vkit búcsúztató személy. A búcsúztatók a pályaudvarig kísérték.
2. A halott sírjánál mondott búcsúbeszéd. Elmondták a búcsúztatót. || a. (régies) Temetés alkalmával többnyire a kántor által írt és előadott olyan, rendsz. hosszabb vers, amely az elköltözött érdemeit méltatja, s amelyben a vers szerzője az elköltözött nevében búcsút mond. Halotti búcsúztatót ír, mond. A halotti búcsúztatók eléneklésében … ritkítaná párját. (Mikszáth Kálmán)
3. (tájszó) A menyasszony búcsúztatásakor, a szülőktől, a szülői háztól való búcsúzás népszokása alkalmával tartott ünnepség. || a. (tájszó) Ilyen ünnepség alkalmával rendsz. a vőfély által mondott rigmus, vers.
