búcsús
búcsús [ú-ú v. ú-u] melléknév és főnév (népies)
I. melléknév
1. Búcsúra [2] (2) menő, zarándokló, azon részt vevő <személy, csoport>. Búcsús asszony, emberek. Az egész búcsús nép … pihent a téres tisztáson. (Mikszáth Kálmán) A kocsma körül egy búcsús sereg zajlik. (Gárdonyi Géza) || ă) Búcsúra üzleti céllal járó <személy>. Búcsús árus, körhintás.
2. Búcsú [2] alkalmával készített. Búcsús kalács; búcsús sátor: olyan s., amelyben olcsó használati cikket, játékszert v. ételeket, italokat árusítanak.
II. főnév -t, -ok, -a
1. (főleg többes számban) Búcsúra [2] (2) menő, zarándokló, búcsún részt vevő személy. A búcsúsok éneke. Gyóntatja a búcsúsokat. Tegnap volt az oláh Mária-nap | … S ma jönnek meg a pócsi búcsusok. (Ady Endre)
2. Búcsúban [2] árucikkekkel kereskedő v. másokat hivatásszerűen szórakoztató személy. Már verik a sátrakat a búcsúsok.
