brúgó [2]
brúgó [2] főnév -t, -ja (iskolai, elavulóban)
<Hajdan némelyik református kollégiumban> a diákok számára sütött (egy adagnyi) kenyér v. kis barna cipó. S ha kézről kézrejárt valami ásvány [az iskolában]: Brúgó darabbá vált körútazásán. (Arany János) Mindennap kapnak a bennlakó szegény diákok egy cipócskát …, az enyedieknél „brúgó” [a neve]. (Jókai Mór) Már nem festett, hanem a brúgót, a barna diákkenyeret majszolta. (Móricz Zsigmond) || a. (bizalmas, tréfás) Rendsz. barna kenyér v. cipó. A lakodalomra magad süssél brúgót. (Csokonai Vitéz Mihály) [A rektor] lakomát adott a vendégeinek. Volt lágy tojás, brúgó meg érett túró. (Jókai Mór)
brúgós.
