bőszít
bőszít tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] (választékos)
<Embert, nagyobb állatot> fölingerelve, megharagítva bősszé (1) tesz; haragra gerjeszt; dühít. Bőszíti a bikát. Ne bőszíts már annyit a kicsinyeskedéseiddel! Ezzel is csak bőszíti az embert. Magára v. maga ellen bőszítette környezetét. Félóráig bőszítette Mákosné asszonyom azzal, hogy de bizony feküggyék le. (Jókai Mór)
Igekötős igék: agyonbőszít; felbőszít; megbőszít; nekibőszít.
bőszítés; bőszítget; bőszíthető; bőszítő.
