boldogult
boldogult melléknév és főnév
I. melléknév Meghalt, elhunyt, néhai (rendsz. hozzánk közel álló személy, akiről szeretettel, tisztelettel beszélünk). ® Istenben boldogult; az ® Úrban boldogult; (Istenben) boldogult apám, férjem, nagyanyám. Ezeket a könyveket boldogult nagybátyámtól örököltem. Boldogúlt elődöm maga választotta, módosíttatta a szobák tervét. (Arany János) Az én boldogult Mári néném azok között a szegedi fehérruhás lányok között volt, akik virágot hintettek a nagy népvezér lába alá. (Juhász Gyula)
II. főnév -at, -ja (ritka) Boldogult, elhunyt, meghalt személy; halott. Szegény boldogultam igen csendes ember volt. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): megboldogult.
