boldog-boldogtalan
boldog-boldogtalan főnév boldogot-boldogtalant v. boldog-boldogtalant (többes számban és személyragos alakban nem haszn.) (néha kissé rosszalló)
Válogatás nélkül bárki, mindenki. Tudja már boldog-boldogtalan. Vendégszerető házában szívesen látott boldogot-boldogtalant. Szóba áll boldog-boldogtalannal. Több a költészet! olyan épület, Mely nyitva van boldog-boldogtalannak, Mindenkinek, ki imádkozni vágy. (Petőfi Sándor) A kormány pertraktál boldoggal-boldogtalannal. (Mikszáth Kálmán)
