bölcselkedik
bölcselkedik [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
1. (ritka, régies) Bölcselettel foglalkozik; filozofál. Legbölcsebb, sőt csak az a bölcs, Ki soha sem bölcselkedik. (Petőfi Sándor) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Töpreng, tűnődik. Megunván bölcselkedni Tévelygő gondolatival, Elindúlt vad társaival A pusztákra gyökért szedni. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (bizalmas, gúnyos) Fontoskodva, körülményeskedve okoskodik; bölcsebbnek akarván feltűnni, mint amilyen valójában, magyaráz, beszél; filozofál. Ugyan, ne bölcselkedj már annyit! Nagyosan | bölcselkedtem …, | ahogy a többi diák. (Szabó Lőrinc)
Igekötős igék: elbölcselkedik.
bölcselkedő.
