bőkezű
bőkezű [e] melléknév -n [e] v. -en (ritka) -leg [e], -bb
1. Olyan <személy>, aki bőven ad, adakozik, osztogat vmit. Mióta vagy ilyen bőkezű? Ne légy bőkezű a nép vagyonából! Bőkezűen bánik az ígéretekkel. Hogy ha bőkezűbb | lettél, s fizettél volna, jobb tanácsot | is adhaték. (Katona József) Mérsékelje magát édes fiam, – a dicsérettel igen bőkezű. (Vas Gereben)
2. Ilyen személyre jellemző, nagy adakozó, segítő, támogató készségre valló, arról tanúskodó. Bőkezű adakozás, ajándék, támogatás. Ha szívünk nem sugallja is munkás és bőkezű járulásunkat [= hozzájárulásunkat] a haza előmeneteléhez, fogadjuk legalább eszünk tanácsát. (Széchenyi István)
