billeget
billeget [ë-e] ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. tárgyas <Mozgatható testrészt> többször, ismételten billent (1). A madár billegeti a farkát. Nagy kő esett le a lelkemről: szólt billegetve fejét Pista bácsi. (Kemény Zsigmond) [A kutya] nagy mohón kezdte el a vizet habzsolni, s azalatt a magasra felemelt farkát billegette. (Jókai Mór) || a. tárgyatlan Billeget vmivel: vmely testrészét ide-oda, fel-le könnyedén mozgatja. Ujjaival billeget. A barázdabillegető úgy billeget a farkával, mint a kötéltáncos hosszú rúdjával.
2. Billeget vmit: <vmely hangszeren> a billentyűket, ill. a lyukakat ujjaival nyomogatva játszani próbál rajta. Tizennégy esztendős koromban már az orgonát is tudtam billegetni. (Vas Gereben) Nem furulyát billegetsz, … rivallt [a muskétásra]. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan Billeget vmin: vmely hangszeren ujjait a billentyűkre, lyukakra nyomogatja, és így próbálgat vmely dallamot. Egy ujjal billeget a zongorán. Idáig révedez valami szomorú nótának a hangja, amit álmatlan oláh pakulár billeget a furulyáján. (Jókai Mór) Istók fújja a nótákat …, aztán billeget hozzá [a dudán]. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: megbilleget.
billegetés; billegető.
