bicsaklik
bicsaklik tárgyatlan ige -ott, ..koljon v. ..koljék; -ani (rendsz. 3. személyben, határozóval)
1. <Testrész, főleg végtag> forgóban, csuklóban, ízületben hirtelen a szokásostól eltérő irányba fordul. A magas sarkú cipőben ide-oda bicsaklik a bokája.
2. (átvitt értelemben, ritka) <Szellemi tevékenység, ill. ennek vmely formája> jellegétől, irányvonalától kisebb mértékben akaratlanul eltér. Prózám jobbra-balra bicsaklik. (Arany János) De hová bicsaklott a tollam? Hisz a XVII. században még nem voltak vasútak. (Jókai Mór)
Igekötős igék: elbicsaklik; hátrabicsaklik; kibicsaklik; lebicsaklik; megbicsaklik; visszabicsaklik.
bicsaklás; bicsakló.
